Elérkezett a nap, amelyre hetek óta készülök: a Magyar Brewers Cup első szakasza, a zárt körös (compulsory) verseny. Reggel összeszedtem az eszközeimet, bezsebeltem az Espresso Embassy csapatának biztató szavait, majd elindultam a Flow Specialty Coffee felé, hogy kiderüljön: mit tudok kihozni egy teljesen ismeretlen kávéból.
Bemelegítés – egy óra a kiismerhetetlen kávéval
Mindössze 1 óra állt rendelkezésemre a gyakorlásra. Új kávé esetén általában cuppinggal kezdek, de itt filterkávét kellett készíteni, így elővettem a „biztonsági” brew receptemet – egy olyan alapkoncepciót, amellyel gyorsan és stabilan lehet tiszta, konzisztens italokat készíteni.
Ha ez nem működött volna, Ricsinek hála ott volt a tartalékterv: három Aeropress, amelyekkel szükség esetén teljesen új pályára állhattunk volna. A cél az volt, hogy semmiképp se rekedjünk meg, és megtaláljuk a kávé ideális receptjét.
A versenyen ráadásul ismeretlen őrlőt kellett használni, ezért taktikusan kezdtünk neki a beállítások keresésének. Három különböző őrlemény finomsággal készítettünk kávét 95°C-os vízzel, majd ugyanezeket megismételtük 90°C-on is, hogy érezzük, mi történik, ha kevesebbet oldunk ki a kávéból.
A hat elkészült italból már jól látszott, mely irányok működhetnek. A biztonság kedvéért még finomítottunk a recepten egy-egy variálással – és végül úgy éreztük: egy igazán komplex, finom kávét sikerült kialakítanunk.
A 7 perc – ahol minden döntés számít
Ezután következett az éles rész: 7 perc, hogy elkészüljön a három versenyital.
És itt jöttek a hibák.
Először is: elfelejtettem kis kanalat felvinni az előadótérbe. Szerettem volna a felkészülési idő alatt kimérni a kávét, de így esélytelen lett volna anélkül, hogy minden tele legyen őrleménnyel. Úgy döntöttem, egyszerre leőrlöm az összes kávét, és a verseny kezdetekor külön-külön mérem ki a filterekbe.
Ekkor történt a következő hiba: megszaladt a kezem, és az egyik V60-ba fél grammal több kávé került. Elsőre nem tűnik soknak, de egy versenyen már ez is komoly ízbeli eltérést okozhat. Kiszedni nem tudtam – kanál híján nem volt mivel –, így gyors döntést kellett hoznom.
Feláldoztam a konzisztenciát a minőség oltárán: a másik két filtert is megtöltöttem, majd folytattam a szolgálatot úgy, mintha mi sem történt volna. Arra törekedtem, hogy legalább két ital tökéletes legyen, még ha az első hibás is lett.
Nagyjából 4 perc alatt elkészültem mindennel. A maradék időben hagytam hűlni a kávékat, hogy jobban kijöjjenek az ízek. A bírák már furcsán néztek rám, ami teljesen érthető – ritkán látni olyan versenyzőt, aki „túl gyors”. Végül 6 percnél úgy döntöttem, itt az idő: átadtam az italokat.
Eredmény – továbbjutás a döntőbe
A nap végére kiderült: bejutottam a legjobb hat versenyző közé, vagyis ott a helyem a döntőben.
Minden hibával, improvizációval és stresszel együtt – óriási megkönnyebbülés és hatalmas öröm volt.