Közzétették a Magyar Brewers Cup időpontját: január 11–12-én kerül megrendezésre Budapesten. Elődöntő, majd döntő – két nap, amelyben hónapok munkája és rengeteg várakozás sűrűsödik össze. Izgulni nem izgulok, de ott vibrál bennem az erős feszültség, a kíváncsiság, hogy vajon mennyit tudok kihozni magamból és persze a kávémból.
Az országos győztes idén Bostonban képviselheti Magyarországot a világbajnokságon. Ez a tét azonban nem ijeszt meg; inkább inspirál.
Az első felkészülési feladatom az volt, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott – bár szerencsére finom – kávéról előadást írjak, és azt bemutassam Ricsinek. Nagyon kíváncsi voltam, mit tudok ebből kihozni úgy, hogy sem előre felépített, sem ismert narratívám nincs hozzá.
Meg is történt a próba. Előkészítettem mindent: kávét, vizet, poharakat, csészéket. Az előadásomat két nappal korábban írtam meg, és aznap reggel még átfutottam. Néha belenéztem a jegyzetembe, de a prezentáció lendületesre sikerült, a kávék pedig egészen jól működtek. Ricsi mellett a kávézó tulajdonosa is végighallgatott, ami még emelte a tétet – és a motivációt.
Úgy tűnik, minden adott ahhoz, hogy remekeljek. Most már „csak” az kell, hogy a kávém tökéletes formáját hozza, és rengeteg információt, történetet és részletet tudjak róla átadni.
A víz szerepe – kísérletezés határok nélkül
Ezen a ponton kezdődött a felkészülés legkreatívabb, legkimerítőbb, de mindeközben legizgalmasabb része: megtalálni a kávémhoz legjobban illő vizet. Öt különböző ásványi oldatot készítettem, majd ezek önálló kóstolása és kombinálása révén próbáltam ráérezni arra, melyik támogatja a legjobban a kávé ízprofilját. A desztillált vízhez adott ásványi anyagok felerősíthetnek vagy tompíthatnak édességet, savasságot, testességet – apró változtatások, mégis drámai hatással.
Úgy éreztem magam, mint egy laborból száműzött kémikus, aki mégis mindenáron meg akarja találni a tökéletes formulát. Ez a játék egyszerre hihetetlenül frusztráló és elképesztően szórakoztató.
Közben figyelnem kellett a kávé érési folyamatára is. A pörkölés után a szemek napokig gázt engednek ki magukból, és amíg ez tart, a kávé „friss” ízű – akár egy kissé éretlen barack. Nem rossz, de messze nem olyan komplex, mint amikor már elérte a csúcsformáját. Az én feladatom az volt, hogy megtaláljam ezt az optimális pillanatot.
A következő hetek – finomhangolás és rutinépítés
A következő napok és hetek arról szóltak, hogy letisztítsam a változókat, amennyire csak lehetséges:
● megfigyeljem, hány naposan működik legjobban a kávé,
● megtaláljam a hozzá illő vizet,
● kialakítsak egy stabil, gyors, mégis ízeket kiemelő receptet,
● és mindezt rutinszerűvé tegyem.
A cél egyszerű: amikor a zsűri előtt állok, a kezeim gondolkodás és remegés nélkül végezzék a dolgukat, hogy minden figyelmem a történetmesélésre és a kávé élményének átadására összpontosulhasson.
Izgalmas, kávéban gazdag hetek elé nézek. És valahol mélyen érzem: most kezdődik az igazán érdekes rész.