Nem könnyű téma.
Sajnos 2019-ben megszűnt a magyar SCA. Az egyesület nélkül nincs lehetőség kijutni világbajnokságra, hiába kerül megrendezésre pont ugyanolyan verseny, mint a VB-n.
Az sem opció, hogy a versenyezni kívánó ember átruccan Szlovákiába, ott versenyzik, nyer és úgy kvalifikálódik a világbajnokságra, ugyanis ehhez állampolgárságra van szükség.
Milyen lehetőségek maradtak így, érdemes versenyezni egyáltalán?
Egy versenyről tudok, ahonnan ahonnan mégis eljuthatunk a világbajnokságra, és ez az Aeropress Bajnokság.
Itt csak aeropress eszközzel lehet kávét készíteni. Minden versenyző kap egy kávét, amiről semmilyen információ nem áll rendelkezésre, és ebből kell egy finom italt készíteni. Ez azért izgalmas, mert ezzel a dugattyús kávékészítő eszközzel rengeteg különböző kombinációt tudunk létrehozni, amik teljesen más oldalát emelik ki a kávénak. Egyszerre 3 ember versenyzik, a végén pedig egy 3 tagú zsűri mutat rá az általa legjobbnak ítélt csészére.
A többi verseny az “amatőr” kategóriába kerül. Barista, filter és latte art versenyeket szervez például a Coffee & Champions égisze alatt Nagy Krisztián “Bruce” most már 11 éve folyamatosan. Ezek a versenyek a világversenyek követelményeit hozzák egy kicsit könnyített verzióban. Vannak extra kezdeményezések a KávéBár Bazár vagy Kávé Napja keretében, például: Cup Tasters, Blend verseny vagy mintapörkölő verseny. Ezek mellett időközönként fel-fel bukkan egy-egy Latte Art Throwdown, ahol a baristák összemérhetik a tudásukat tejgőzölés és latte art vonalon – általában ez inkább ilyen fun házi bajnokságként szokott funkcionálni.
Magam is több versenyt végigjártam 2019 óta. Voltam kétszer barista bajnokságon, ahol mindkét esetben döntős lettem: egyszer a 4., majd a 3. helyet tudtam elhozni. Itt espressot, tejes italt és egy különleges alkoholmentes kávékoktélt kell készíteni, ezen felül pedig bemutatni egy választott kávét és egy jó kis koncepciót felvázolni, ami alakíthatja, fejlesztheti a kávés világot.
Megfordultam filter versenyeken, ahol fix eszközökkel kellett kávét készíteni. Ilyen volt a Comandante verseny – itt Comandante őrlőket kaptunk, a kávékat kalitával és aeropressel készítettük el.
Aeropress versenyen is kétszer megmérettettem a tudásomat, a második alkalommal egy hajszálnyival maradtam le a világbajnokságra való kijutástól.
Eljutottam egyszer egy ír kávé készítő versenyen is a 3. helyezésig.
Cup tasters versenyen is kipróbáltam magam kétszer. Itt 8 kávépárosításból kell kiválasztani a kakukktojást 3 kávé közül.
Latte art throwdown-ban négyből egyet sikerült megnyernem. Itt dobókockával dobunk, amikre különféle minták vannak felfestve, és az ott lévő mintát kell megönteni.
Mindegyik verseny más és más az adott kategórián belül is. Teljesen új szemszögből kell megközelíteni őket, és nem számít, hogy előtte mit értél el vagy, hogy milyen tudással rendelkezel. A versenyhelyezés is egy érdekes dolog, ugyanis nem azt jelzi, hogy ki mennyire jó, vagy hogy kinek nagyobb a tudása. Csak és kizárólag azt mutatja meg, hogy az adott szituációban ki mit tud kihozni magából, és, hogy mennyire tud alkalmazkodni az adott körülményekhez.
Mondhatjuk, hogy a versenyek objektívek, de nem azok.
Emberek ülnek a bírák között, akik különböző preferenciákkal és ízléssel rendelkeznek. Még akkor is, ha komoly pontozólapok vannak előttük, akkor is van benne szubjektivitás.
Mégis, akkor mi értelme van versenyezni?
Sokszor halljuk azt a kifejezést, hogy nem a végső cél számít, hanem a megtett út.
A versenyzésre szerintem ez nagyon igaz. A felkészülés alatt rohamosan lehet fejlődni, bármelyik kategóriáról legyen is szó. Egy picit olyan ez, mint egy szakdolgozat védés, a végén pedig az adott témán belül elmondhatod magadról, hogy mindent is körbe jártál és a téma igazi szakértője lettél.
Engem ezek a versenyek rendkívül motiválnak, és minden alkalommal azt éreztem, hogy eggyel jobb szakember lettem, mint mielőtt jelentkeztem ,és nem csak szakmailag, hanem emberként is sokat fejlődtem a folyamat alatt.
Egy versenyszituáció nem könnyű, és brutálisan megterhelő tud lenni, ha a legjobbat akarjuk kihozni magunkból. Az utolsó utáni pillanatig újra és újra meg kell küzdenünk magunkkal. Sokak számára ez egy végtelen stressz.
Számomra motiváció: megtalálni a határaimat, majd nyomni rajta egy nagyot, és akkorát ugrani, hogy lássam, képes vagyok-e túlszárnyalni magamat.Ha ennek az eredménye az, hogy nyerek, az szuper, de sokkal inkább egy belső fejlődésről szól számomra, mint a győzelemről.
Ahogy említettem korábban, sok a körülmény, amihez alkalmazkodni kell. Valakinek ez könnyebben, és van, akinek nehezebben megy. Az esetleges hibákról nem is beszélve. Egy félreértelmezett versenyszabály kizárást vagy nagymértékű eredmény csökkenést tud elérni, így nagy szükség van külső segítségre is olyanoktól, akiknek volt már tapasztalata hasonló közegben. Nem véletlen, hogy a világversenyeken is a nemzeti bajnokok csapattal érkeznek, akik folyamatosan segítik a versenyzőt, akár kóstolásban, akár jó tanácsokkal, hogy a végén a versenyző a lehető legjobb eredményt tudja elérni.
Volt szerencsém nekem is coach-ként részt venni más versenyén, amit legalább annyira tudok élvezni, mint amikor én magam versenyzek. Fantasztikus látni, mikor valaki megfogadja a tanácsaimat és tud vele érvényesülni. Az pedig a hab a tortán, hogy mindkét ilyen alkalommal bajnokként távoztunk a versenyekről.
Ha még nem versenyeztél, javaslom, hogy próbáld ki magad. Készülj fel a legjobb tudásod szerint, adj bele mindent és nézd meg, hogy hogyan tudsz érvényesülni. Kérj bátran segítséget! Biztos vagyok benne, hogy többen is segítő kezet fognak Neked nyújtani.
A folyamat végén sokkal többnek fogod magad érezni – a helyezéstől függetlenül.