Mindig is nagyon szerettem oktatni. Szerencsém volt, ugyanis fantasztikus pedagógusaim voltak, arról nem is beszélve, hogy édesapám is tanár volt, ezért talán még azt is mondhatnám, hogy a véremben van az oktatás, de nyilván azért ez túlzás lenne.
Kávés tanulmányaim
A kávés karrierem alatt 2 coach-om is volt.
Az első coach-om Jakab Mordy Gábor volt, aki a Feketében külsős tanácsadóként volt jelen, és az volt a feladata, hogy a barista munkálatokat felügyelje, segítsen a fejlődésben az ott dolgozóknak. Rengeteget tanultam Gábortól, hogy hogyan álljak a vendégekhez, hogyan végezzem konzisztensen a munkám, hogyan tökéletesítsem az italjaimat. A szavai a mai napig visszhangoznak a fejemben egy-egy szituációban. Emiatt Gáborra nem is coach-ként, inkább mentorként tekintek, aki bevezetett és teljesen más megvilágításba helyezte számomra a specialty kávé világát.
A második coach-om Vid Richárd volt. Ő volt az, aki felkészített a 2019-es Magyar Brewers Cup Bajnokságra, majd a VB-re. Ricsi nagyon gyorsan ráhangolódott a személyiségemre, és tudta, hiába mond el nekem dolgokat, csak akkor fogom megérteni és elfogadni azokat, ha én magam is meg tudom tapasztalni. Így rengeteget kóstoltunk együtt, és ő mindig támaszomként állt mellettem, bármilyen elképzelésem is volt a következő leküzdendő akadály előtt.
Az első felkérések
Bár a munkám során én is folyamatosan oktatok baristákat, néhány éve abban a helyzetben találtam magam, hogy már nem én készültem versenyezni, hanem engem kértek fel coach-nak.
Boros Zoé azzal keresett meg, hogy segítsek neki az aktuális Barista Bajnokság felkészülésében, és legyek az ő verseny coach-a. A Twenty Eight ebben az évben indult el és fantasztikus érzés volt, hogy nem csak barista, de pörkölő oldalról is tudtam támogatni őt. A sok verseny tapasztalatom miatt pontosan tudtam, hogy milyen kávét fogok javasolni neki, hogy a lehető legtöbb pontot tudjunk elérni a versenyen. Ami nagyon nehéz egy ilyen szituációban az az, hogy tudatosítsam magamban, hogy nem én versenyzek. Tanácsot adok, javaslok, felépítek egy tervet, de a döntéseket nem hozhatom meg. Ugyanis a versenyzőnek saját magáénak kell éreznie a folyamatot, különben nem fog tudni azonosulni a versennyel, és akkor abban a pillanatban elvesztettük. Ezért meginvitáltam Zoét egy közös kóstolásra, ahol ő is arra a kávéra mutatott rá, amit kigondoltam. Kerestünk egy olyan koncepciót, ami hozzá és a választott kávéhoz is tökéletesen illeszkedik. A folyamat során pedig összeraktuk úgy a prezentációt, hogy abszolút a sajátjának érezze, de mindeközben beleszőttük azokat a gondolatokat, amiket hasznosnak és értékesnek találtam ahhoz, hogy a lehető legjobb eredményt tudjuk kihozni a versenyből.
Mindeközben egy másik lány is megkeresett, Gubán Zsófi, aki egy technikai olasz kávés versenyhez kért fel. Ez némiképp más világ volt, mint amit a specialty kávéban megszoktam, de ugyanúgy verseny, át kellett nézni alaposan a szabályzatot, segíteni a beállításokban, megvalósításokban.
Mind a két verseny kívülről nagyon egyszerűnek tűnt. Tökéletes italokat kellett prezentálni megadott idő alatt, majd mielőtt a bírák kóstolnak elmondani, hogy mire számíthatnak az italoktól. Milyen ízük van és mit miért csináltunk az elkészítés során. Mindemellett egy szabályzat meghatározza, hogy milyen dolgoknak kell megfelelni, és mik azok, amiket nem szabad tennie a versenyzőnek. Ami mindig nehéz egy ilyen verseny során, azok a körülmények. Azoknak kell megfelelni és a legjobban alkalmazkodni hozzájuk. Az a versenyző, aki kellőképpen tud fókuszálni és követni a tervet, kis túlzással megnyeri a versenyt. Ezt viszont egyedül lehozni nagyon nehéz.
Sokszor versenyeztem egyedül és a legnehezebb tény az, hogy túl sok mindenre kell figyelni. Óriási összeszedettség és rutin szükséges ahhoz, hogy valaki egyedül tudjon érvényesülni. Elképesztő nagy segítség, ha valaki kívülről el tudja mondani, hogy mi az, ami nem néz ki jól, ami nagyon zavaró lesz majd egy versenyszituációban, hogy mik azok a mondatok, amik semmiképp sem maradhatnak ki, és fontos mindemellett a lelki támasz ,a jelenlét, hogy ott van valaki, akire bármilyen szituációban számíthat a versenyző.
Zoé és Zsófi is a dobogó legfelső fokán végzett, és ezzel rettentő büszkévé tettek. A tény, hogy két versenyzőből kettő nyert azzal, hogy megfogadták a tanácsaim, fantasztikus élmény volt. Sajnos egyik versennyel sem lehetett továbbjutni világversenyre, így a következő nagy megmérettetés elmaradt. De szinte biztos vagyok benne, hogy egy magasabb szinten is brutál jó eredményt sikerült volna elhoznunk az ő hozzáállásukkal és a tapasztalataim kiaknázásával.
AeroPress Bajnokság
Közel egy éve csatlakozott a Twenty Eight csapatához Márk Bence, akinek a szemében ugyanolyan motiváció és lelkesedés csillog a kávé világa iránt, mint bennem. Mikor mondta, hogy szeretne versenyezni és megmérettetni magát, teljes extázisban égtem. Azt gondolom, egy verseny során rengeteget lehet tanulni, és ezáltal ugrásszerűen fejlődni. A verseny, amit kiválasztott, pont egy olyan verseny volt, ahol 2 éve én is dobogós helyen végeztem. Elkezdtünk gyakorolni, készülni rá.
Az aeropress eszköz Bencének sem volt ismeretlen, így nem 0-ról indultunk. Megmutattam neki pár receptet, többek közt azt, ami számomra annyira jól működött legutóbb. Arra kértem, hogy minden nap készítsen legalább egy aeropresst különbféle kávékból, a legjobban sikerült receptet pedig prezentálja a találkozásainkkor. Kielemeztük őket és mindig arra törekedtünk, hogy a következő alkalommal eggyel jobbat készítsünk. Megnéztük, hogy mire van szükség akkor, hogyha különbféle feldolgozású kávékat használunk, mennyiben kell módosítanunk a recepten, hogy egyes attribútumokat felerősítsünk vagy gyengítsünk az italban. Elkezdtünk különböző pörkölési profilokkal is kísérletezni, hogy lássuk mi a teendő a sötétebb vagy világosabb kávékkal. Az utolsó hetekben körvonalazódott bennünk, hogy mik azok a dolgok, amiket el kell engednünk és mik azok, amiket mindenképp belepakolunk a kávéba. Amit nem tudtunk az az, hogy milyen versenykávéval lesz dolgunk, de mikor megkaptuk a próbakávét, teljes nyugodtsággal bontottuk ki a zacskót, ugyanis mindenre fel voltunk készülve.
Meglepően tapasztaltuk, hogy nagyon finom kávét kell majd elkészíteni: egy mosott tételt Kenyából. Bencének ez az egyik kedvenc kávéja, így lelkesen és motiváltan kezdte készíteni a kávékat. Nagyon keveset kellett változtatnunk az alap recepten, hiszen tudtuk, hogy mit kell tennünk, hogy jó eredményt érjünk el. Már csak annyi kihívás maradt, hogy megnézzük, tudjuk-e a receptünket még eggyel tovább finomhangolni, hogy a végén azt mondanhassuk, hogy az Övé lesz a legjobb csésze Magyarországon (no meg persze, hogy ezt a verseny napján is ugyanígy tudja elkészíteni).
A felkészülés során nyilván a legszembetűnőbb az volt, hogy egyre jobb kávékat iszunk. De számomra feltűnt más is, ami miatt nagyon büszke vagyok, és ez Bence személyiségfejlődése volt. Ő egy kifejezetten szerény ember, nagyon visszafogott személyisége van. A verseny napján viszont sugárzott belőle az önbizalom és a fókuszáltság.
Minden körben az első sorból figyeltem az eseményeket, és őszintén mondom, hogy soha, de soha nem izgultam még ennyire. Mikor én versenyzek, lubickolok ezekben a szituációkban. Izgulás helyett izgatottságot érzek és élvezem minden percét, mert tudom, hogy mindent megtettem a felkészülés alatt, és most megmutatom mindazt, amit tudok. Most viszont nem volt befolyásom az eseményekre, csak figyelni tudtam és támogatni őt. Bíztam benne, hogy mindent elmondtam és megtettem annak érdekében, hogy a lehető legjobbat tudja kihozni magából, de a többi már csak rajta múlt.
Óriási kő esett le a szívemről, mikor tovább jutott minden körben és egyre közelebb kerültünk a döntőhöz. Rajta pedig nem láttam mást, csak azt, hogy pontosan tudja, hogy mit csinál, és maximális fókuszban van. Rettentő büszkeség és érzelem-áradat öntött el, amikor a nap végén kimondták, hogy a győztes Márk Bence és, hogy Ő fogja képviselni Magyarországot a decemberi világbajnokságon Mexikóban.
Ott egy teljesen másik kávét fogunk kapni, és új kihívásokkal fogunk szembenézni, viszont teljes mértékig biztos vagyok benne és kijelenthetem, hogy az elkövetkező hónapokban azon fogunk dolgozni, hogy megmutassuk a világnak is, hogy mit tudunk: elkészítjük a világ legjobb aeropress-ét.