Van az a pont az ember életében, amikor érzi: váltani kell. Nem azért, mert rossz az, amit csinál, egyszerűen már nem ad többet. Nálam is eljött ez a pillanat.
Ekkor kezdtem el webfejlesztéssel foglalkozni. Mindig is vonzott az informatika világa, és amikor lehetőségem nyílt becsatlakozni édesapám vállalkozásába, nem volt kérdés: ha már váltok, akkor teljesen új irányba indulok. Sok barátom, ismerősöm, akik a kávés világból léptek ki, hasonlóan az informatikában helyezkedtek el programozóként vagy webes vonalon, így szinte egy kész utat láttam magam előtt. A környezet ideális volt: egy laptop, egy telefon, és bárhonnan dolgozhattam. Szabadság, kreativitás, új kihívások.
Viszonylag hamar megértettem az összefüggéseket és egészen otthonosan mozogtam a webdesign világában, kifejezetten tetszett a kreatív munka. Közben pedig természetesen továbbra is kávét fogyasztottam, így a törekvés a tökéletes ital elkészítésére itt sem szakadt meg.
Aztán egy nap megcsörrent a telefonom.
Egy régi ismerős, Szabolcs hívott, akivel még korábban találkoztunk az Impressonál. A szokásos udvariaskodás után elmondta, hogy azért keres mert tudja, hogy eljöttem a pörkölőből, de van egy ígéretesnek tűnő zabtej, amit piacra dobna, és ebben szeretné kikérni a véleményemet.
Őszintén szólva nem számítottam semmi különlegesre. Aztán megkóstoltam.
Addig az Oatly volt az egyetlen igazán használható alternatíva a specialty kávé világában minden hibájával együtt. De amit itt kaptam, az egy másik szint volt. Testes, krémes, szinte tejszínszerű élmény, miközben nem nyomta el a kávét, hanem kiemelte azt. Nem mellesleg nem volt benne semmi: víz, zab, repceolaj és lóbab fehérje.
Az az érzés tört rám, mint amikor az ember rátalál egy igazán különleges kávéra. Az a bizonyos „megvan” pillanat.
Szabolcs jó emberismerő lévén ezt azonnal kiszúrta.
Nem is kellett sok idő, már ajánlotta is, hogy csatlakozzak hozzá és segítsek az értékesítésben. Elsőre csábító volt, de gyorsan elvetettem. Mindig is az volt az elvem, hogy nem szabad baristából barista munkába menni, mert nincs fejlődés. Nem akarom ugyanazt csinálni, mint eddig csak máshol, hiszen akkor ugyanazt az utat járnám, és ugyanazok az érzések, hiányok fogalmazódnának meg bennem, mint korábban. Akkor meg mi értelme?
Mondtam neki, hogy értékesíteni nem akarok, de ha valami más üzleti megoldást találunk, akkor segítek elkezdeni terjeszteni az igét, merthogy tényleg jó a termék.
El is kezdtem kóstoltatni a terméket különböző helyeken. Óriási sikere volt. Ugyanazt az energiát éreztem, mint korábban a kávéval – kapcsolódás, közös gondolkodás, lelkesedés.
Aztán visszaültem a laptop elé. Ment tovább a webes munka.
De Szabolcs nem adta fel.
Újabb és újabb együttműködési lehetőségekkel keresett meg. Sokáig egyik sem mozgatott meg igazán.
Mígnem felajánlott egy olyan lehetőséget, ami teljes mértékig új perspektívába helyezte a visszatérésemet.
Road to Twenty Eight
Úgy éreztem, mindent kihoztam már a kávézásból, amit lehetett. A világverseny gondolata ott volt bennem, de a realitás mást mutatott.
Mi lehet akkor az az egyetlen dolog, amiért mégis visszatérnék? Nem sok embert tudok felsorolni, aki Magyarországon bajnok lett, és elért valamit a kávé szakmában, majd ebből olyan karriert is tudott kreálni, amiből jól is tud élni.
A válasz végül egyszerű volt:
a saját márka.
Ez egy kétélű fegyver. Nincs mögötte semmi: nincs marketing, nincs ismertség. Nulláról kell építkezni. Cserébe viszont minden döntés a sajátod. Minden siker és minden kudarc is.
Szabolcs teljes szabadságot és támogatást adott. Olyan volt, mintha kaptam volna egy játszóteret, ahol nincsenek korlátok. Mindig is szerencsésnek tartottam magam, bármerre jártam, de sosem gondoltam, hogy valaki kinyitja nekem a paradicsom ajtaját és hagyja, hogy szabadon garázdálkodjak benne.
Három hónap telt el, mire meghoztam a döntést: visszaszállok, de ezúttal a saját brandemet fogom menedzselni.
Így született meg a Twenty Eight by Hernyák Gábor.
A 28 szám már régóta kísér. Szinte mindenhol megjelenik az életemben – talán a vonzás, talán sorsszerű, de az biztos, hogy a szerencseszámom lett. Ezen felül, hogyha espressot állítok, akkor minden receptemet úgy állítom be, hogy 28 mp- es lefolyási időt kapjak. Így nagyon könnyű elmennem bármelyik irányba, ha változtatni akarok az ízprofilon. Ha pedig filter kávét készítek Comandante-vel, akkor 28click-kel indulok, ugyanezen indokból. Sőt, a kávénk akkor lesz a legfinomabb, ha pörkölés után pihentetjük. Na szerintetek meddig? Igen, 28 nap elteltével érdemes kóstolni a kávét. Véletlen lenne? Ki tudja?
Egy márka filozófiája
A célom nem egyszerűen az volt, hogy kávét áruljak.
Azt szerettem volna, hogy amikor valaki a kezébe vesz egy csomagot, akkor ne csak egy terméket kapjon, hanem egy élményt. Egy szemléletet. Egy kompromisszumok nélküli kávét.
Ennek az alapja pedig a zöldkávé.
Hiszek abban, hogy minden itt dől el. Ha az alapanyag nem jó, nincs az a csoda – pörkölés, ami megmentheti. Azonban, ha az alap kávénk átlagon felüli, és nem rontjuk el a pörkölést, akkor igazán finom kávékat tudunk alkotni. Ízlés tekintetében eléggé válogatós vagyok, így kóstolásnál a legelső szempont, hogy sosem nézem, honnan érkezik a kávé. Az összes kávét vakon kóstolom. Ennek az az előnye, hogy nem választok csak azért Etióp kávét, hogy legyen. Ha van olyan Etióp, ami elvarázsol – szuper! Viszont nem vagyok hajlandó kompromisszumot hozni semmilyen szinten, és ha kell, akkor 5 féle kolumbiai kávét tartok a portfólióban, hogyha azok mind finomak, és azt gondolom, hogy érdemesek arra, hogy megmutassam Nektek.
Rendszer, ami működik
Egy kaposvári mikropörkölővel dolgozunk együtt. A pörkölési irányokat én határozom meg, a gyártást ők végzik.
Ez a rendszer több szempontból is fontos. Elsősorban az idő miatt: továbbra is nagyon fontosnak tartom a partnerekkel való együttműködést. A kávéimat én ismerem a legjobban, így folyamatosan kijárok hozzájuk és segítek megtalálni a legjobb beállításokat. Azt szeretném, hogy minden partnerem azt érezze, hogy nincs egyedül, és bármikor számíthatnak rám / ránk. Ugyanis már nemcsak a tudásommal tudom támogatni őket, hanem szerviz szolgáltatással is: egy teljes szervizcsapat áll most mögöttem, akik szinte bármilyen problémát el tudnak hárítani.
Ezen felül pedig aktívan részt vállalok abban is, hogy milyen gépparkot forgalmazzunk. Ez azért érdekes, mert így az összes gép tesztelése rajtam fut keresztül, és azon kívül, hogy látom, a kávéink hogy működnek velük, kiismerhetem a gépeinket, így új partnerségek esetén teljes csomagot tudok ajánlani az új belépő vagy fejleszteni kívánó partnereim számára.
Minden kiállításra az általunk forgalmazott gépekkel települünk ki, bemutatjuk a portfóliónkat, amiket előzetesen úgy receptúrázunk ki, hogy a lehető legjobb oldalukat mutassák a kóstolni vágyóknak.
Ami még csak ezután jön
A Twenty Eight számomra egy nagyszerű utazás, tele ötletekkel, kísérletezéssel, fejlődéssel, régi és új kapcsolatokkal, közös szemlélettel.
Rengeteg újdonságot és izgalmat tartogatunk a tarsolyunkban a jövőre nézve, úgyhogy érdemes figyelni.