MIK A CÉLJAIM?

Amikor elkezdtem kávéval foglalkozni,

nem tudtam mit is szeretnék ezzel az egésszel kezdeni, úgy éreztem csak többet szeretnék tudni róla. Most azonban megváltozott a helyzet, úgy érzem felelős vagyok azért, hogy megmutathassam az embereknek, hogy miről is szól ez a szakma, hogy miért ilyen erős az elhivatottságom.

Szeretném megismertetni az embereket a szenvedélyemmel, megmutatni, hogy a kávézás, amit eddig folytattak az csak egy felszín és, hogy mennyi minden van mögötte.

Nem csak a rengeteg munka, figyelem és évek kitartó munkája… de a farmerek, pörkölők és baristák szívük lelkük is benne van minden elfogyasztott csészében. Talán egy kicsit szentimentálisnak tűnök, de ha jobban belegondolunk rengeteg munka és tudás rejtőzik az italaink mögött… Mert, hogy a farmerek rettentő kitartóan művelik gondozzák, majd szüretelik, válogatják a kávécseresznyéket, ezután gondosan feldolgozzák, hogy aztán „zöldkávé” gyanánt eladhassák a pörkölőknek, akik szintén arra törekednek, hogy előhozzák a kávéból az igazi (termőterületre, éghajlatra jellemző) ízüket. Majd több kilogramm csomagolása után, eljut a kávé a kávézókba, ahol a baristák gondosan előkészítik, megkóstolják, majd napi szinten próbálgatják mindig a legfinomabb módon elkészíteni a kért italokat legyen az tejes vagy fekete. S a legérdekesebb része az az… hogyha valaki hibázik… nem kell nagy dologra gondolni: egy két rossz szem beválogatása farmerként… egy pár percnél hosszabb pörkölés… egy pár grammal több vagy kevesebb kávé, esetleg egy figyelmetlenül eltakarított eszköz és a fent említett emberek munkája egy szempillantás alatt veszik kárba… egy apró hiba és ténylegesen rossz kávét fogunk ízlelni.

Így kötelességemnek érzem, hogy baristaként MINDIG a lehető legnagyobb figyelemmel és hozzáértéssel forduljak a KÁVÉ iránt.

Hiszem azt, hogy mindenkinek joga van tudni és megismerni ezt a fajta szemléletet és látásmódot. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a kávé szeretetét, „igazi ízét” ne erőltessük rá senkire. Erről ugyan megoszlanak a vélemények, de nem kérem senkitől, hogy ne rakjon cukrot vagy tejet az italába, mert az úgy finom. Viszont biztosan meg fogom kérdezni, hogy kóstolta-e már cukor nélkül és ha úgy érzem érdeklődő fülekre találnak szavaim egy kicsit mesélni fogok arról, hogy mit is fogyaszt a vendég… és persze nyilván van akit ez kevésbé vagy nem érdekel… és ez nem baj! Van aki csak egy gyors italra vágyik, ami felébreszti vagy csak jólesik neki és pont. Viszont lesznek és vannak páran, akik igenis értékelni fogják azt, hogy most valami különlegesebb, valami mást kapnak és nem csak egy általános kávét isznak amit kapásból kóstolás nélkül három kanál cukorral fűszereznek majd…

S végső soron véleményem szerint erről szól a speciality kávézás.

The feeling when you come in to work 2 hours earlier than you should and your co-workers are just treat you like a king :)

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk így 2018 végén, hogy aránylag sok helyen van már világos pörkölésű kávé és szerencsére, nagyon sokan megfordultak speciality kávézókban. Így kialakultak bizonyos igények és elvárások a vendégekben, ami nagyon jó és ez bővíti a piacot… s mégis úgy gondolom, hogy ez önmagában nem elég. Sajnos újhullám ide vagy oda, nem minden hely hivatott ugyanazon értékeket képviselni. Így sokszor a lényeg háttérbe szorul és elveszik az a plusz élmény, amit a kávézók nyújtani tudnának, a nagy „rush”-ok közepette elveszik az a pici vendég kommunikáció, a figyelem, amit minden csésze kávé megérdemel. Sokszor pedig azt vesszük észre, hogy vendégként egy nagy kávézóban elénk daráltak egy kávét, ami finom, kifogásolhatatlan, de elveszett belőle a lélek és a törődés…

Szerintem ez a pont az ahol el kell gondolkoznunk, mint barista, mint tulajdonos, hogy mi is az, amit szeretnénk adni a vendégeinknek.

De talán ez még mindig a jobbik eset, mint az amikor puszta érdektelenséggel találkozunk a kávézókban… fintort és szájhúzást kapunk kérdéseinkre és/vagy hanyag kiszolgálást esetleg rosszul elkészített kávét. Tehát összegzésként, én úgy gondolom, hogy van hova fejlődnünk, nekünk baristáknak és kávézóknak egyaránt.

Ugyancsak úgy érzem, hogy szintén kötelességem ezekről a dolgokról beszélni és ha változtatni nem is tudok rajta… hátha egy két gondolatot tudok ébreszteni pár nyitottabb elmében…